Január 2-án, az évindító, első munkás levelezésünk végén, Zubor 'Igenanya' Rozival, az Éva vezető szerkesztőjével arról meséltünk egymásnak sorzáróként, hogy kinek hogy telt az év utolsó estéje. Írtam is Rozinak, hogy a 2020-as szilveszter kirívó eseményektől mentesen telt, ismét gyerekekkel, olyan családi házibulisan. UNO-ztunk, Doble-ztunk, kutyultunk valami émelyítő gyerekbarát koktélt, már ha a cukortúladagolás gyerekbarátnak tekinthető.

Macinaci helyett leggings és pamut ruha volt az esti szettem, igaz nomakeupban. Egyensúlyozó párnán egy lábon állva, passzolós versenyt rendeztünk, majd kikerestük a Netflixen a Vissza jövőbe első részét, mert a gyerekeknek már végre ez is emészthető film lett, és jól meg is néztük.

Éjfélkor az uram gyorsan felpattintotta a málnás ízű gyerekpezsgőt. Koccintottunk, de majdnem vissza is jött a pezsi, mert a tavalyról megmaradt Törpillás üveges bizony már kifulladt 2020 végére. Ezek után lekapcsoltuk az összes fényt a lakásban, majd kirongyoltunk kabátban a teraszra, egy-két eltévedt tűzijátékot keresni.

Ezt a témát végül nem firtattuk tovább, mert a szomszéd ház teraszán erőteljesen bulizó spanyol diáklányok éneklése elvonta a figyelmünket. Tört magyarsággal kiabálták felénk, hogy bódog ú évet. Határozottan be voltak csiccsentve, ők bezzeg nem gyerekpezsgőt ittak.

Én viszont - ahogy föntebb is írtam - ha a várandósságot is beleszámolom, akkor már 11+1 éve bubis szörpivel búcsúztatom az évet. Emlékszem, az első 2-3 szülővé lett évben néma csöndben voltunk otthon 31-e éjjel. Aggódtam nehogy az egy, majd a két gyerek felébredjen. Gondoltam, jesssszus mi lesz ha megijeszti őket a tv hangja vagy a petárda robbanása, nem is beszélve arról, mi lett volna, ha felborul az a gondosan kialakított nappali-éjszakai ritmus. Hiper para mutter voltam és mint a jó kotlós, otthon ültem és a bulizáááás, ugyaaaan! Ez az idő nem erről szólt.

Amikor már nagyobbak lettek a gyerekek, tágult a naprend is és vele a szilveszteri lehetőségeink köre is. Ekkor kezdődtek azok az évvégi bulik, amikor átmentünk barátokhoz, ahová rajtunk kívül még további 2-3-4 családot hívtak meg, így az almonkénti átlag 2 gyerekből összejött egy laza óvodai csoport, akik végkimerülésig ugráltak a diszkógömb fényében.

Megvan ugye, ahogy 3 fiú gyermek autókkal brümmög az egyik szobában, őket 3 lány folyamatosan piszkál, így kialakul egy gócpont, amit 2 felnőtt próbál orvosolni. Egy másik szobában 3 lány utazósat játszik és már bepakolták a fellelhető összes mozgatható dolgot az ikeás zacskókba, ami miatt a haziasszony teljesen indokoltan el kezd jajongani. A konyhában 3 anyuka ugrál a sütő és a hűtő között, az apák az erkélyajtót őrzik, hogy ki ne menjen egyik gyerek se.

És persze a masszív esemény a nappaliban zajlik, ahol a maradék gyerek táncol (üvegasztal már a felnőtt hálóban a falnak állítva) és van, hogy a gummimaci zenéjére, van, hogy a baby shark-ra kántálnak a gyerekek, de jó eséllyel tér vissza 10 percenként a Jégvarázs betétdala, a Legyen hó!

Persze amikor benne vagy a kisgyerekes szülői korszakban, akkor az ilyen bulikon a felnőtt szilveszterezők 60%-nak arcán a 'mikor lesz már éjfél' és a Legyen hó dalszöveg helyett a 'legyen csönd' igény jelei fedezhetőek fel. És bizony, ezekben a tekintetekbe egy kis sóvárgás is vegyül néha....