10 éve lettem anya az összes elképzelésével, magabiztosságával és félelmével. Egy könyvet olvastam el a várandóság alatt. Nem nyitottam netet, nem voltam chat szobák tagja; annyira éreztem zsigerileg, hogy hogy fogom csinálni. Az elsőnél magától jött ez az érzés, a második gyerekem érkezése után pedig egy másik anya köszöntött be, az aggódós.

Volt, hogy ősanya voltam, volt hogy modern, laza anya. Volt, hogy majd én megmondom neked anya voltam, volt hogy full kétségbeesett anya voltam, aki akár egy feldagadt szúnyogcsípés miatt is beparázik. Volt hogy multfunkci szuper anya voltam, majd rájöttem jobb, ha csak elég jó anya leszek.

Ennyi fajta anya egy testben! Írva ezeket a sorokat is vigyorgok magamon. De egyben nagyon biztos vagyok: ez a sok anyai állapot, amin átmentem, mind csak azt a nőt erősítették, tanították lágyan, aki legbelül él bennem.

Hálát adok ezért a sok fázisért, mert velük nőként, aki szeret magassarkút hordani, feleségként, aki egyenlőségre törekszik, háziasszonyként, aki a maga rendszerét finomítja, lányként, aki ennyi idősen is tud lázadni, döntéshozóként, aki ettől a feladattól van, hogy tart vagy épp döntéshozó partnereként, aki többször szóra nyitná a száját…szóval mindvelük egyre közelebb kerülök egy teljesebb belső egységhez, legalábbis remélem.

Ezt vagy épp azt az állapotot megélő anyák!

Sok fázis jöhet még, de no para, mindből csípj ki egy darabot és vidd magaddal.

Boldog anyák napját!