A gyerekszobáról már korábban írtam, hogy az egyik legszabadabb, kreatív garázdálkodásra alkalmat adó terep az otthonunkban. A gyerekszoba az a hely, ahol kötelező szabadon engedni a fantáziánkat és ahol az apró részletek kidolgozása szinte elengedhetetlen.

Élénk vagy visszafogott? Világos tónusú vagy határozott? Van egy kedvenc szín, de mivel társítsam össze? Számos kérdés és talán a legfontosabb, hisz az adott élettér alaphangulatát ez adja meg. Ne gondoljuk, hogy csak a fehér az a szín, amit a legbiztonságosabban lehet használni. Bátran használjunk színeket, kombináljuk őket, csak kövessünk pár szabályt, de leginkább a színskálát:

Ilyenkor a színskálán egy adott szín árnyalatai közül választunk színeket, például a lila egy világosabb és sötétebb árnyalatát. Ha ez a preferált szín, a gyermek megkapja a kedvenc színét, de mégis változatos formában.

A komplementer színek azok a színek, amelyek a színskálán egymással szemben helyezkednek el. Ha komplementer színeket választunk élénkebb, merészebb hatást érünk el. Egy a fontos; kövessük a színskálán a szembenállás szabályát és akkor nem ronthatjuk el az összhatást.

Ilyenkor a színskála egymás mellett álló színeit hozzuk össze. Az összhatás garantált, függetlenül attól, hogy határozottabb vagy halványabb színeket választunk.

 

Hiába választunk egy élénk alapszínt, hangulatos bútorokat, még mindig hiányzik valami, amitől egy gyerekszoba igazán élni kezd. Ezek nem mások, mint a különböző minták a falon vagy a bútorokon. Válasszunk akár egy pöttyös tapétát az egyik falra vagy mi magunk fessünk csíkokat a fehér szekrény ajtajára, már barátságosabb és nem utolsó sorban egyedibb a szoba. Lehet használni nyomdázókat, stencilezőket, ahol csak a formát kell a sablon alapján a felületre festeni, vagy használhatunk bordűröket, szegélycsíkokat is. A minták esetében figyelni kell arra, hogy méretük arányban legyen a szobáéval: kisebb szobába vagy kisebb felületre, kisebb mintát használjunk. Értelemszerűen nagyobb felületre bátran mehet a nagyobb minta is. A szegélyek legyenek a gyerekek szem magasságában, hisz nekik szól a díszítés.

 

Emlékszem, amikor kislány voltam, a legjobb játék az volt, amikor bunkert csináltunk az íróasztalom alá és bevackoltunk mindent a rejtekbe. A pokróc finoman megszűrte a fényt, itt-ott érezni lehetett a közelségét, puha volt, kizárta a külvilágot és az összes kinccsel szabadon lehetett játszani. A bunkerépítés vagy a szekrénybe bújás igénye sokban hasonlít ahhoz az élményhez, amit az anyaméhben átél egy pici gyermek, így jó, ha a gyerekszobában is ki lehet alakítani egy kis vackot, egy bunkert ahová bebújhat, ahová elvonulhat a világ elől.

Mint ahogy nekünk is fontos, hogy a kézkrém, a könyv az ágy mellett, vagy a fűszerek a konyhai fűszertartóban kényelmesen helyet kapnak, úgy a kicsiknek is fontos szobai kiegészítője a rekesz, doboz, kosár. A sok kütyüt hasznosabb ilyen helyeken tárolni. Nálunk szinte terem a fél pár babacipő, a játékkutya nélküli kutyapóráz, a kis fésű vagy a mackós párkereső kártya, a kisebbik autóiról ne is beszéljek. A tárolók azért is jók, mert egy világos, steril szobában, fehér falakkal, határozott színfoltot adnak.

Amikor a lányom kicsi volt, volt egy tündéri ruhácskája. A szoba hangulatába pont beleillett, így készítettem neki selyem szalagból egy fogast és arra akasztva tároltam a szekrény oldalán. De a hangsúlyos kiegészítő lehet akár egy nagy lapulevél a svéd nagyáruházból - biztos ismeritek - ami alatt lehet mesekönyvet olvasgatni vagy a fehér bútor egyik fiókjának pirosra mázolása is egyből lendületet ad a szobának. A lámpa, a szőnyeg, a függöny, a képkeret színével is lehet játszani, minden esetben törekedjünk a részletgazdagságra, ami nem egyenlő a túlzsúfolással, a stílusok vegyítésével. De legfontosabbként kövessük a megrendelő igényeit, alakítsunk ki számára egy olyan szobát, ahol pihenni tud, játszani tud, önmaga tud lenni.

Szép napot!

Borsa