Amikor egy magyar lány megismerkedik egy német fiúval, de a lány nem tud németül, akkor egy közös, mindkettőjük által ismert nyelven, angolul kezdenek el beszélni. Idővel gyerekeik születnek és azok már a pocakban három nyelven kezdik el megismerni a világot. Ez az én többnyelvű életem története, most elmesélem milyen így élni és gyerekeket nevelni.
Ez a cikkem az ÉvaMagazin.hu oldalán jelent meg 2021. januárjában.
A férjem németül beszél, én magyarul, de mi egymás között angolul. A gyerekehez én magyarul beszéltem, a férjem németül és mivel a közös nyelvünk minden beszélgetés alapja, így a gyerekeink egész pici korukban elkezdtek reagálni az angolra. Nincs bábeli zűrzavar. Minden nyelv csatornája egy sávon halad és mindegyikünkbe - de leginkább a gyerekekébe - biztosan be van kötve mind a három nyelv. 11 évvel az első gyermekünk születése után úgy kell elképzelni egy átlagos beszélgetést, hogy a közlést indító megszólal azon a nyelven, amin a megszólítottal beszélni szokott, majd ha további résztvevők is beszállnak a kommunikációba, akkor a többi nyelv is beszáll a játékba. Így előfordulhat, hogy két nyelven folyik egy időben ugyanaz a témafeldolgozás és a végén lehet, kell egy közös nyelven elhangzó konklúzió.
Mutatom mindezt egy példán át. Egyszerű szombat reggeli kérdés:
- What would you like to eat for breakfast? (Mit együnk reggelire?) - kilövöm a kérdést a közös nyelvünkön angolul, mert ez mindenkit érintő kérdés. Erre befut a férjem kérdése a mi kettőnk közös nyelvén angolul, hogy:
- Do we have eggs? (Van itthon tojás?) Erre a lányunk az apjának válaszol németül, hogy:
- Nein, gestern haben wir alle Eier für 'rántotta' verwendet. (Nem, tegnap megsütöttük mindet rántottának). Majd a fiam magyarul mondja nekem, hogy:
- Én megyek veled mama, ha mehetek rollerral. Erre a férjem németül szól neki, hogy:
- Der Roller ist noch bei Mami, du kannst ihn leider nicht mitnehmen.” (Az a maminál maradt, úgyhogy nincs roller). Majd ezt hallva a lányom magyarul szól az öccsének, hogy:
- Eszedbe ne jusson elvinni az enyémet!! merthogy a két gyerekünk közti első nyelv a magyar. Végül angolul lezárom a beszélgetést, azzal hogy:
- Then I go alone, that's all! (vagyis akkor egyedül megyek tojásért) Ennyi!
Három nyelv - feleség és anyai szemszögből
A kapcsolatunk elején kérdezték, hogy hogyan fogunk tudni majd így élni, hogy nincs egy nyelv legalább, ami valamelyikünk anyanyelve lenne és azt a másik beszélné. Erre nem igazán tudtam válaszolni, mert valójában nagyon is ment már az első perctől a közös-idegen nyelven való kommunikálás. Nem ezt támasztja alá viszont az az erős fejfájás, ami az első randink után gyötört. Úgy éreztem magam mint ha nyelvvizsga után lennék. A randi alatt pörgött bennem a magyar, az angol: gyorsan megérteni, lefordítani, gyártani a választ, a saját kérdésemet megfogalmazni angolul, hogy azért haladjon is a beszélgetés. Haladt. Nagyon is jól. 2.5 év után összeházasodtunk 3 nyelvű esküvőnkön, majd
a lányunk születésével jött egy új helyzet: hogyan beszéljünk hozzá?
Néhány tanulmány átolvasása után maradtunk, a 'mindenki a maga nyelvén beszél vele' felállásnál. Ez szuperül is működött, amikor is először észrevettem a gyereken, hogy erősen koncentrálva figyel, ha angolul vagyis nem azon a nyelven kezdek el beszélni, amin őt mindig is megszólítom. Ekkor mondtam zavaromban a férjemnek, hogy beszéljük az angolt inkább suttogva.......nehogy összezavarjuk.... De hogy ne gyártsak le valami teljes idiótaságot - mert, hogy ez az volt, tudtam én - gyorsan felhívtam a Nyelvtudományi Intézetet és ott azonnal kértem, hogy kapcsoljanak egy nyelvészt.
Három nyelv - a nyelvész szemszögéből
Máig csodálkozom, hogy történhetett, hogy rögtön kapcsoltak is nekem egy nyelvészt, akinek azonnal elkezdtem felvázolni a helyzetünket és a félelmeimet, melyek leginkább abból álltak, hogy a német és magyar nyelven megszólított lányunk lehet az angolt - amin senki nem szól hozzá - olyan idegennek találja, hogy még meginog a belénk vetett bizalma és kész tessék, legyártottuk neki az első csalódást, oda a kötődés. Egy számára ismeretlen nyelvből őt kizárjuk, tőle valamit eltitkolunk - gondoltam én nagy okosan. A nyelvész erre egy nagyot nevetett, majd megkérdezte, hogy - tényleg azt hiszem, hogy a gyerek nem ismeri az angolt?
Ismeri-mondta. Hallotta már a pocakomban magzati korban. Ismeri a ritmusát, a hangszínemet azon a nyelven, a szavak dallamát és amint kép is társul majd a szóhoz, tudni fogja mihez kösse a szót, ami már ott benne megvan
Tehát igenis tud az a gyerek angolul, csak még ő sincs ezzel tisztában!
Azt mondta a nyelvész, hogy mutassuk meg neki ezt a nyelvet is, ne féljünk elhallgatni, csak egy fontos dolgot tartsunk be: ADDIG NE SZÓLÍTSUK MEG a harmadik nyelven, amíg el nem kezdi beszélni az anya- és apanyelvét. Ezt a könnyítést annak ellenére javasolta, hogy tudományosan igazolt, hogy akár négy nyelvet is be tudnak fogadni egyszerre a pici babák. Szét tudják szálazni azokat és prioritást tartva (legszorosabb hozzátartozójának nyelve, majd közösség nyelve amiben él) elkezdik használni is, előbb vagy utóbb. Merthogy azt kell elképzelni, hogy az agynak minden nyelvhez egy könyvtárat kell legyártania. Majd ha ez megvan, akkor a könyvtárak közötti könnyed átjárást kell tudni biztosítani, hogy amikor a 'könyvtáros' angolul azt hallja, Vigyázz! akkor a mögöttes információt - vagyis hogy irtó gyorsan el kell ugrania, mert különben elüti egy autó - fel tudja fogni és cselekedjen.
Három nyelv - a gyerek szemszögéből
Mindkét gyerekünk ahogy kell, időben kezdett el beszélni. Nem volt némaság, szótlanság. Viszont annál több mély figyelem. Az első gyerekünknél az volt megfigyelhető, hogy csak úgy cikázik a szeme, amikor angolul beszéltünk a férjemmel. Figyelte a szánkat, mint minden gyerek, amikor nyelvet tanul, majd követte a mozdulataimat, mint valami detektív. Feltolta magát a pihenőszékben és nézte mihez nyúlok, miközben az apjával hadartam a szöveget angolul. Nem mondom, hogy nem volt olyan pillanat, amikor már nagyon vártam, hogy végre megszólaljon, de aztán elkezdte a mama, papa, baba után a valódi beszédet. Magyarul szólalt meg először és mondott mindent. Második nyelve az angol lett. Ez okozott egy kis szomorúságot az uramnak, de túllendültünk rajta, mert a német is nem sokra rá beindult és a két nyelv fejlődése fej-fej mellett haladt nagyon sokáig.
Természetes-e a gyerekeknek, hogy három nyelven szólalnak meg? Igen.
Tudtak egyből váltani a nyelvek között? Nem. Rendszeres jelenség volt a hunglish, némettel megspékelve, úgy mint: Felpustolod a balloont papa, bitte? ( Felfújnád a lufit, papa kérlek?)
Könnyen váltanak a nyelvek között? Igen. Tudatosan teszik már 9 és 11 évesen. És már a közös nyelvbe (angol) is beleszólnak angolul, akkor is, ha nem voltak részei a beszélgetésnek, annak kezdetétől.
Szépen beszélik-e a nyelveket? Igen.
Tisztán beszélik a magyart? Sose kellett logopédushoz járni egyikkel sem. Egyikkel se küldtek soha semmilyen egyéb fejlesztésre.
Kaptak-e plusz mankót a nyelvek megtanulásához? Egy német nagymamát évente háromszor egy hétre, majd általános iskola első 3 osztályában egy anyanyelvi tanárt angol órán.
Melyik nyelvet szeretik a magyaron kívül a legjobban? A nagyobbik az angolt. A kisebbik a németet.
Ja! Azt írtam már, hogy a kutyánk is három nyelven ért? Ám vele a fő nyelvünk az angol!
A második gyerekünk is magyarult beszélt először, majd ő a németet preferálta. A közlekedési eszközök, teher-fuvar szállítójárművek megnevezései, csak úgy röpültek játék közben. Bármikor megmondom én is, hogy mi németül a billenős kocsi :) A kicsinél még - aki most már 3.-os egy sima általános iskolában - előfordul, hogy elcsal egy-két ragozást a magyarban, de a mondatszerkezetet mindhárom nyelvben helyesen rakja össze.
Mi az, amit profitálnak a három nyelvből?
Angol nyelvterületen azonnal feltalálják magukat. Egy nyaralás alatt az első napon van kisbarát, egyedül kérik a fagyit, mindent értenek a játszótéren. És német nyelvterületen ugyanez a helyzet. Vannak amerikai, ausztrál és német barátaik, akikkel ha találkozunk vagy skype-olunk, akkor egyből tudnak beszélni. A kimondatlan hozománya ennek a többnyelvűségnek pedig egy természetes magabiztosság: mindegy, hogy melyik országban van, mer egyedül menni, kérni, megkérdezi, mit merre talál, elolvassa a kiírásokat. Nem gondolkodik azon, hogy mit hogyan mondjon, természetesen folyik ki belőle az, amit szeretne mondani.
Három nyelv a külföldi férjem szemszögéből
Teljesen más alapokkal indult az életbe egy 80-90-es években volt gyerek, a nyugathoz közelebbről. Hamarabb tanult meg nyelveket és több is volt számukra elérhető. Interrail-re ülhetett és bejárhatta már 16-18 évesen egy német fiatal a nyugat-európai városokat. Nem mondhatom ezt általánosnak, hogy Németországban minden gyerek ilyen nyitott világban szocializálódott, csak a férjem példájáról beszélhetek. Mindenesetre meglepő volt a férjem számára, amikor Magyarországra érkezve érzékelte, hogy mennyire kevesen tudnak és mernek angolul beszélni. Én fordító minőségben voltam jelen sokáig, ilyen-olyan családi, baráti eseményeken, ahol megfordultunk. Megvan ugye, hogy egyik irányból a 'fordítsd már le neki' a másik irányból a 'mit mondott' kúszik be a füledbe. Mindketten megtettük viszont a másikért a maximumot: intenzív nyelvkurzusra jártunk. Én németre, ő magyarra.
Piszkosul nehéz nyelv a magyar, mondta a férjem, és amikor a forró tepsivel a kezemben kértem egyszer magyarul, hogy hozza már azt a ..... fogót, mert leég az ujjam!!! de ő nem értette, na akkor kanyarodtunk vissza az angolra.
Anyanyelv és a kötődés
A nyelvész azt javasolta még, hogy magyarként kizárólag csakis magyarul beszéljek a gyerekekkel egészen addig, amíg nem rögzül teljesen az anyanyelvük. Miért? Mindannyiunk anyanyelve az a nyelv, amin a legtöbbet a legszebben és a szívünk legmélyéből szólva tudunk használni. A nyelvi kötődés, nagyban befolyásolja viszonyunkat egy adott országhoz vagy épp egy személyhez. Ha azt a szót halljuk, haza, akkor lehet kicsit elszorul a torkunk, hisz előjönnek emlékek, ízek, hangok, szagok, illatok. Minden a maga nyers és valós jelentésében. Annak ellenére, hogy 15 éve ismerem a férjemet, ha borzasztóan kiborít valami miatt és leállok vitatkozni vele, akkor egy idő után azon kapom magam, hogy már magyarul dől belőlem a szó. Az agyam észrevétlenül vált arra a nyelvre, ami legbelül az enyém. És igen, ugyanígy a legmélyebb érzéseim is magyarul, az anyanyelvemen csengnek a legszebben, a legtöbbet mondóbban. A legtöbb, amit a gyerekednek adni tudsz az anyanyelveden keresztül, az érzéseid. És mivel a legmélyebb valódat osztod meg vele az érzéseken keresztül, így egy szoros kötődést is kialakítasz vele.
Kommentek