19. júl

Padtárs projekt

BorsaBox

Szabad ez a hely? – mutatok egy tágas foghíjra a padon, ami –első pillantásra, aztán másodikra is- egy hegyomlás méretű fickó mellett tátong.

Persze, gyere csak – mondja kedvesen, és már húzza közelebb magához a táskáját, csak hogy az enyém is odaférjen.

Ritkán jövök zavarba, de egy DIY blogger találkozón, ahol leginkább női résztvevőket képzel el az ember, egy férfi jelenléte majdnem legyárt és kimondat velem egy idióta kérdést. Mondom csak majdnem, így a ’Te is a blogger találkozóra jöttél?” kérdést nem teszem fel. Pláne azért nem mert az asztalra pillantva meglátom, hogy előttem egy nagy BorsaBox logóval ellátott jegyzet fekszik (jó helyre ültem), a nagy ember előtt pedig Lakbear jel villog a lapokon. Keresi az agyam, honnan is ismerem ezt az emblémát, majd jön a felismerés, hát persze a szakállas, istállós fickó, ő az én padtársam.

Lakbear neve, szűk egy éves jelenléte óta, minden túlzás nélkül mondom fogalom lett sok alkotásra, kreatív gondolkodásra hajlamos ember számára. Nekem pedig ő egy inspiráló alkotótárs és távoli barát, akivel este 10-től éjfélig, ha úgy hozza a dolgunk utazásról, zenéről vagy épp a bitumenes pasztáról chatelgetünk. Azon az októberi blogger találkozón, ahol a szemem sarkából látva, az ő tíz ujja is festékes, viaszos, pasztás volt és arany, okker, türkiz színben pompázott a jegyzete a kipróbálandó festékektől és még a táblafestéket is illatosnak érezte, tudtam ez az én emberem. Onnantól kezdve már együtt szagolgattuk a festékeket és jó padtárs módjára, jegyzeteltünk és súgtunk egymásnak, ha valamiről lemaradt volna a másik. Aztán mikor hazaértem lenyomoztam –biztos, ami biztos- ki is ez a Lakbear. ’Lakbear’ Zoli képzőművész, lelkes bringás, és imád rajzolni. Ha ez a két utóbbi megadatik neki, akkor kerek a világ. Szeret utazni, teszi és tette is. Élt külföldön, fönt északon, ahol a skandináv kultúrával, látásmóddal harmonikusan tudott azonosulni magyar lelke. Alkotó, bütykölős családba született, így a ’lom’, ’jó lesz még valamire’ és az ’alakítsd át’ felkiáltások szótárának természetes elemei. Az alkotás öröme, a művészet belülről fakadó megélése a Magyar Képzőművészeti Egyetemre vitte anno, ahol a festészet ragadta magával. Így az évek során a bütykölő és a képzőművész kettőséből egy harmonikus, egység állt össze. Felújítja a deszkás padlótól, a gerendás szerkezetű tetőig az istállót. Marimekko nyomán pipacsot fest. Kandinsky-től, Hundertwassertől inspirálva asztallapot önt ki üveglakkal vagy épp nyulas bélyegzőt készít párna pecsételléshez Playboy nyuszis lányok láttán. És Zoli lelkesen, természetesen, mindenféle nyomás, elvárás nélkül alkot nap, mint nap. Facebook olvasói pedig imádják!

Röviden, pár mondatban megfogalmazva Lakbear a kamillasimogató, az asztalláb idomító, a stílus felülíró, a korszakalkotó festékmolekula katalizátor. Ha Kelemen kabátban van, akkor Lakbear subában, amivel a sok, őszinte művészetre szomjas embernek égboltot kerít. Padtárs barátságunk emlékére pedig pár hete feldobtunk egy ötletlabdát, mely szerint indítunk egy közös projektet, Padtárs projekt néven. Lényegében egy kiválasztott stílus és egy szín mentén haladva készítünk valami igazán Lakbeareset, Borsaboxosat.

Zoli választott először: ORIENTÁL és KÉK

Zoli az igazi törökös irányt hozta, persze igazi Lakbear stílusban. Egy asztalkát készített, aminek a lába egy régi kanna lett :)

Az asztal lapját pedig egy szabadkézi egyvonalas ecsetrajzzal díszítette.

Én az orientális stílust marokkó felől közelítettem meg. De ha nagyon össze akarnám hozni a törökös iránnyal az én iPad (táblagép) tartómat, akkor a lapjára került mintához török félholdakból kellett bőséggel felfestenem a lapra :)

Ennél a munkánál is volt egy kicsi fűrészelés (faforgácsban úszott az emeleti szőnyeg), festés, ragasztás.

Viszont amikor elkészültem vele, rájöttem, hogy kell még valami. Így jött egy újrahasznosító ötlet és a padláson porosodó, megmaradt konyhai csempék is előkerültek egy kis renoválásra vagy is decoupageolásra, repesztésre.