Évekkel ezelőtt vettem egy natúr dobozkát, hogy majd egyszer kezdek vele valamit. Sokat várt 

szegénykém a kosár mélyén, és már szinte teljesen megfeledkeztem róla, amikor Orsinak, a Vmorsy Decoupage oldal anyukájának köszönhetően megismertem a struktúrpasztát vagy más néven művészpasztát.

Az első próbálkozások óta eltelt egy kis idő és jó pár stencilt szárítottam be a pasztával, de cserében jó pár dobozkát, famunkát díszítettem ezzel a dombormintát adó technikával, úgyhogy köszi Orsi, hogy megmutattad ezt a remek anyagot ;)

Stencilből számos verziót találhatunk a hobbiboltokban a kemény, merev műanyagtól kezdve a fémen át a vékony, lapszerű könnyű műanyagig.  Még a lyukasztott mintás scrapbook lappal, de akár a csipkés tortaalátéttel is lehet stencilezni. Felhasználásuk köre tartósságuktól és a várt mintát adó nyomat anyagától függ. Mert stencilezni lehet festékkel, ecset segítségével, lapos, könnyű anyagú sablonnal, de dolgozhatunk struktúrpasztával is, amihez vastagabb sablont kell választani, hisz így fog kiugrani a paszta a síkból.

Én az utóbbi verziót hoztam el most, amihez a következő eszközökre volt szükségem: 

-         Stencil/sablon

-         struktúrpaszta

-         festőkés vagy gyurmázáshoz használható formázó eszközök, de a sima, nem recés kés is megteszi

-         maszkoló szalag

-         csiszolópapír

-         lakk

A dobozkát korábban lefestettem már, koptatott, régies mintájúra és a stencilek közül is kiválasztottam a kisebb mintákat. 

Pontosabban én vágtam fel a nagy mintát kicsikre, így könnyebb volt elhelyezni őket a dobozon.

A mintákat a maszkoló szaggal felragasztottam a kívánt helyre, majd jöhetett a paszta.

Én a sok márka közül a Pentart struktúrpasztájával vagyok a legjobban megelégedve. Könnyen kenhető és sokáig eláll.

A pasztával egyszerű dolgozni, ha már kentünk valaha bevonót torta tetejére vagy…betonoztunk már :)

A kés vagy spatula segítségével kiveszünk egy adagot a pasztából és ferdén tartva a kést, felkenjük a stencilre. Figyelni kell, hogy a réseket mindenhol töltsük ki az anyaggal, ha nem akarjuk, hogy hiányos vagy töredezett legyen a minta. 

Amikor ezeket a dobozokat készítettem- az ékszerest és a teásat- a pasztám már a végét járta (oka, hogy rosszul zártam le a nem eredeti tégelyt és kezdett kiszaradni), így a felkenéskor nem volt olyan egységes, könnyen kenhető az anyag. Kíváncsi voltam mi lesz belőle, így folytattam a munkát. Az eredmény végül nagyon tetszett, mert ehhez a kopott dobozhoz, a töredezett szélű minta kifejezetten jól illik. Egyébként vízzel bártan hígíthatod az anyagot.

Miután elkészültünk a sablon kitöltésével, hagyjuk száradni az anyagot. Ha nincs sok időnk, lehet hajszárítózni is.

FIGYELEM!

A struktúrpaszta szabályos felhasználási módja: 
1. illeszd fel a kívánt felületre a sablont
2. töltsd ki a sablon réseit a struktúrpasztával
3. igazítsd el az anyagot a sablon réseiben
4. emeld le a sablont a mintáról és így hagyd megszáradni a formába öntött struktúrpasztát

A következő leírásban és képkockákon egy direktbe rücskös, töredezett minta kialakításáról találsz leírást!

Miután megszáradt, finom csiszolópapírral csiszoljuk át a tetejét épp csak annyira, hogy az élesebb részek tűnjenek el. Én nem csiszoltam rajta sokat, hisz a cél az volt, hogy maradjon meg a rücskössége, ütött-kopottsága.

Ha nem mosod ki azonnal a sablont, könnyen lehet, hogy így beszárad. Persze ki lehet áztatni, de ez csak plusz idő és munka. De ahogy fent is írtam: ha a struktúrpasztát rendeltetészerűen használod, akkor a sablonról csak a folyékony pasztát kell lemosnod, ami csapvízzel pillanatok alatt megvan.

A dombormintás teás és ékszeres dobozka az utolsó munkafázisban kapott egy lakk réteget, ezzel növelve időtállóságukat.