Szabad ez a hely? – mutatok egy tágas foghíjra a padon, ami –első pillantásra, aztán másodikra is- egy hegyomlás méretű fickó mellett tátong. Persze, gyere csak – mondja kedvesen, és már húzza közelebb magához a táskáját, csak hogy az enyém is odaférjen. Ritkán…

Belépve a társasházba, két ajtó előtt állva vacilálok melyik lakásba is kell becsöngetnem. Aztán észreveszek egy decoupage-olt képet a falon és rögtön tudom ide jöttem. Széles mosollyal és munkára készen, kötényben fogad Orsi. Nem, nem főzni jöttem: Decoupage magánórára…