BorsaBox

02. sze

P.S – I made it…a hibáival együtt Pólófestős sztori kicsit másképp, mint szoktam

194_1_2.jpg

Egy órával a bejegyzés publikálása előtt rájönni, hogy elrontottál benne valamit, szar ügy  kellemetlen. Na de hát ez a helyzet: most ne a képek alapján tanuljatok angolul :) függetlenül attól, hogy átszerkesztettem őket egy kicsit. Viszont ez az elírás lehetőséget ad arra, hogy megmutassam majd egy következő bejegyzésben, hogy hogyan korrigálj a szövegben, ha elírod ;) Szóval pólót festeni jó poén, pláne, hogy azt írhatsz rá, amit csak akarsz …és tényleg. Színes textilfestékeket és a nyomtatót elő: jöhet az SK. póló.

  A nyári szünet utolsó hetében kifestettem magamból, de ki ám azt az üzenetet, amit úgy éreztem nagyon fontos lesz, ha elfogadok és betartok. Az elmúlt hónapokban, de meg merem kockáztatni az elmúlt közel egy évben szisztematikus nemtörődöm akciót indítottam magammal szemben. Leginkább a rendszeres és tartalmi étkezést mellőztem, de komoly alkuk árán bírtam rávenni magam arra, hogy lefeküdjek éjfél előtt (egy perccel). Dolgoztam. Nem olyan 8-9-re bejárós munkahelyen, hanem csak az étkezőasztal végében, ott ahol most is ülök. Független, alkotói tevékenységet szerettem volna mindig, hát tavaly ilyenkor megkaptam. Minden reggel leültem az ovis menet után az asztalhoz és jóformán fel sem álltam délután 4-ig, majd kilőttem újra a gyerekekért az oviba. Az úton sokszor eszembe jutott, hogy egy zacskós levesen vagy egy banánon vagy épp egy tányér tésztán túl aznap még nem nagyon ettem, így a kisboltban vettem egy túrósbatyut vagy valamit, ami csillapította az üres gyomrom szúró érzetét és még a vércukorszintemet is helyre rázta.  Este 9-ig a szokásos játszózás, bevásárlás, ügyintézés, vacsora, fürdetés jött, mint minden gyerekes családban, majd mikor ágyba került mindenki, visszaültem az étkezőasztal végébe és újra elkezdtem írni, szervezni, agyalni, bemutatkozót, megállapodást fogalmazni. A független újságírói lét nem csak belső igényből fakadt; a tipikus szülés után munkába hiába visszavágyók sokaságát erősítettem, így idén januárban végképp újra ki kellett találnom magamat.

Nem igazán szoktam mesélni nektek a családomról, a férjemről, és nézzétek el nekem, de most is csak keveset fogok írni róluk: a lényeg, hogy nem szokványos a mi családunk. Férj, feleség, két gyerek. Ez még teljesen átlagos. Viszont a férjem nem magyar. A gyerekekkel én magyarul beszélek, a férjem németül és a családi „kapocs” nyelvünk az angol. Na ez már ad némi extrát a mindennapokhoz.

Egyszerű példa:

Gyerek mondja magyarul nekem: Mama, játszunk memóriát!

Én válaszolok magyarul: Ok, akkor szólj a papának  is, hogy jöjjön.

Gyerek szól az apjának németül: Gyere papa játszani és hoznád a memoryt?

Férj angolul nekem: Hol van?

Én angolul férjenek: A könyvespolc szélén.

Férj vissza angolul: De melyiken?

Én angolul férjnek: Nagyszoba!

Férj vissza angolul: Hol?

Én magyarul vissza: Azon, ahol mindig is szokott lenni!!!

Jön a gyerek a hálóból, a kezében a játékkal. Mivel már ért angolul így levette, hogy miről beszél, így magyarul: Itt van!

Előjön a kicsi is teljes bizakodással, hogy talán most, ebéd előtt át tudja verekedni a szokásos nagy kérdést, így hát magyarul felteszi: És ehetünk fagyit is közben??

Férjemmel egyszerre németül: Nein!

  Hát igen, a 3 nyelv függvényében igen sokrétegű életet élünk (nagyon burkoltan fogalmaztam) és én ebben, mint ungarische feleség tartok kézben számos szálat, mint anyanyelvi országlakó.

Tehát az újra épülő én, a 3 nyelvű család, saját magam főnöke, titkárnője, rabszolgahajcsára kombináció néha összehord egy kis túlpörgést, melynek eredményeként a nyáron volt olyan is, hogy a 40 fokos kánikulában, egy gyomorrontás után kiszáradtam és infúzióval feküdtem egy napot a kórházban. Erős meggyőződéssel állítom a nemtörődöm akcióim jócskán befolyásolták kórházi kitérőmet.

Ez a happening volt az utolsó csepp abban a tengerben, amiben már hónapok óta evickéltem és jelentem azóta, igyekszem összekapni magam és inni, enni, aludni (nem stresszelni).

Ennek a jó útra térésnek egyik szerves részeként pedig festettem magamnak egy pólót:

Never Run Faster Than Your Guardian Angel Can Fly

vagyis

Soha ne fuss gyorsabban, mint ahogy az őrző angyalod repülni tud.

Persze mindenki olyan jó, motiváló, üzenet értékű szöveget ír a pólóra, amilyet csak akar, egy a fontos: textil festéket használj!

Kelleni fog:

  • textilfestéket (pink, világoskék, zöldeskék, puncs) Pentart festékek
  • karton vagy műanyag fólia
  • kinyomtatott vagy megrajzolt szöveg, minta
  • puha ceruza
  • vasaló

194_7_2.jpg

Így készítsd el:

Gondold ki a szöveget, majd írd meg Word-ben. Ha úgy érzed, hogy kézzel könnyebben megírnád, pólóra formáznád, akkor rajzold meg a betűket kézzel. Egységes méretű betűk és szöveg eléréséért használj négyzetrácsos lapot.

 194_5_1.jpg

Ha kész a méretre igazított szöveg, bújtasd a lapot a pólóba, majd puha ceruzával rajzold át a szöveget, mintát.

Az angyalszárny mintát a google képkeresővel találtam meg.

unnamed_19.jpg

194_4.jpg

194_6.jpg

 

Amint ez kész vedd ki a sablont, majd bújtass egy kartont vagy egy műanyag lapot a pólóba. Ez fogja megvédeni a póló hátoldalát a festéktől.

Textilfestéket használj, hisz általa a munkád nem vész el. Most Pentart textilfestéket használtam, nem csőrös tubusosat, mint legutóbb, amikor a lányomnak készítettem egy mintázott pólót. A textilfesték állaga olyan, mint az akrilfestéké: Könnyen kenhető, akár lapos ecsetet, akár stencil ecsetet használtam hígítás nélkül egyszerű volt vele a munka.

194_8.jpg

A ceruzával felrajzolt vonalakat, a sötétebb tónusú festékek elsőre elfednek, a világosabbakból két réteg kell a teljes fedéshez.

194_2.jpg

194_9.jpg 

Ha kész vagy a festéssel, teljes száradás után, gőzölés nélkül! vasald át a mintát sütőpapíron. Én alá-fölé tettem sütőpapírt, biztos, ami biztos. A pólót vagy bármit, amit megfestesz, ezek után csak 40 fokon moss!

 

Jó festegetést,

Borsa

Ha tetszett a mostani DIY projekt, nézd meg a korábbiakat is

vagy ugorj fel további ötletekért

a BorsaBox Facebook oldalára,

IDE

vagy kövess a Pinteresten!

 

És ha tetszett a bejegyzés, egész bátran osztod meg másokkal is, egy percig se veszem zokon, köszönöm ;)

 

komment komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek