BorsaBox

27. jún

Esküvői album- Kriszti könyve



A nyár az esküvők szezonja. Nyaranta egyre biztosan kapunk meghívót. Idén viszont a lánybúcsúban is részt vettem. A feladatok leosztásánál egyből ráugrottam az emlékkönyv elkészítésére. Márcsak azért is, mert a menyasszonnyal sok egyetemi majd barátsággal teli év emléke köt össze, amiben minden benne volt (szinte), amit a vihogós, ’miénk a világ’ 20-as eleji majd később a lecsillapodott (persze) közel harmincas éveiben járó barátnők életébe belefér.
Kriszti könyve emléktára, fotóalbuma két papírlap megvételével kezdetét vette.




Egy személyre szabott album készítésénél – de lényegében ez elmondható mindenről- a színvilágot, a formát, a hangulatot érdemes a megajándékozandó személyre igazítani.
Kriszti esetében szóba jöhetett volna szinte bármi, ami Párizs, ami romantikus, ami lila. Kezdett összeállni egy kép a fejemben és végül minden kelléket sikerült beszereznem, amitől a végeredmény olyan igazi neki való lett.
A tervezés során sokszor van, hogy beleszeretek egy apró részletbe és utána már arra építem fel az egész projektet. Így volt ez a gombosüdvözlő lapnál is, amikor találtam egy kicsi gombot és a végső hangulatát ez adta meg a lapnak.
Már régóta tudom, hogy véletlenek nincsenek így azon, hogy Kriszti emlékkönyvéhez, a hobbi bolt utolsó két lapjaként, megtaláltam az album bevonására szánt lila, virág mintás, full romantik scrapbook papírokat, már nem is csodálkoztam. Persze hálás voltam, mert így a sok mozaikdarab kezdett összeállni egy nagy képpé.

Hozzávalók:
- kemény karton a borítónak
- bellapnak való lapok (grammját már nem tudom, de se nem könnyű se nem kemény pípr kell hozzá)
- gomb
- dísz zsinór
- scrapbook lapok vagy decoupage lap
- szalag
- bronz viaszpaszta az élek kiemeléséhez ( én a Pentart termékét használtam/-om)
- olló, vonalzó, tű, cérna, ragasztó ( és bízom benne minden hozzávalót leírtam....)

Az eddigi emlékkönyveknél, albumoknál kész album alapra dolgoztam, és csak a fedelet alakítottam át. Viszont most végre eljött az idő, és a lehetőség, hogy kipróbáljam a könyvkötészetet, erős túlzással persze,  így a bellapokat is sk fűztem össze. Számos szabadkezes kötészeti technika létezik, egyik bonyolultabb, másik könnyebb, én a legegyszerűbbet igyekeztem megtalálni.


Videó forrás: wikihow

Érthető, jól látható és gyorsan ismétlődik! Ha nem néztem meg ötvenszer, akkor egyszer sem.
A lapok összefűzésével miután megvoltam, adódott a kérdés, hogy hogyan ragasztom be. Ehhez spéci könyvötők által használt enyv kellett volna. Mivel nem volt kedvem több ezer forintért venni egy bödönnel, így visszamentem ahhoz a könyvkötőhöz, aki anno a diplomámat rakta egybe. Nagy dumás a Péter, sikerült és sokat diskurálnunk erről-arról. Abban maradtunk, bármi adódik a jövőben, hozzá mehete ragasztóért bármikor. A listára, a jó hentes, zöldséges, cipész és nőgyógyász után felvettem a jó könyvkötőt is :) 
 Ilyen lett az album, lefűzve, lapozgatós verzióban összeragasztva.


A borítót mappa jellegűen hajtottam meg félkeménységű kartonból, amire előtte rádolgoztam a scrapbook papírokat. Az éleket bronz viaszpasztával kentem át, a masnit a biztos tartás érdekében ragasztópisztollyal rögzítettem és a legvégén felvarrtam a gombokat.




A hátsó oldalra egy zsebet készítettem. Ebbe kerültek a jókívánságot, amik egy kis akasztót kaptam, így kikandikálva a zsebből, könnyen kivehetők, visszabújtathatóak.


Az albumba a lánybúcsún résztvevő csajok fotói kerültek, scrapbookos díszítéssel, de ez maradjon látható egyedül a most már asszonnyá lett Krisztinek és az ő lányos éveit búcsúztató lelkes lányseregnek.

  
A hozzávalók begyűjtésének sikeréhez egy kis plusz, nagyon messziről indítva:
A belvárosban parkolás horror. Fullon van minden utca, úgy kell vadászni egy árva szabad hely után. Ilyenkor nem mindegy, hogy azt mondjuk magunkban, hogy úgysem lesz parkolóhely vagy hogy inkább azt erősítjük, lesz parkolóhely!
Persze ez csak egy apró szó hiánya vagy épp megléte, de lényegében egy teljes szemléletváltás. Ha eleve hiszünk a rész vagy az egész folyamat sikerében, legyen az akár egy üdvözlő lap, emlékkönyv végső összképe, már, mondhatni félig kész vagyunk a munkánkkal.





És a végén a becsomagolva, felcímkézve:




komment komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek