BorsaBox

12. jún

Új fejezet






Egy költözés nem egyszerű, de tényleg.
Volt, aki a részvétét nyilvánította ki, volt, aki sok sikert kívánt és volt, aki csak azt mondta hu húúúú, az szép lesz!
Ennyi biztató szóval és lelkesítő baráttal (neeeem; imádlak titeket :)) kezdtünk neki életünk bedobozolásához.
Őszinte leszek, a költözés maga, a dobozok megtöltése, címkézése, rendszerbe helyezése, azok át transzportálása majd kipakolása nem jelentett gondolt. Én szeretem az ilyen, rendet rakni meg kifejezetten. Ha pedig terv is van, ergo lehet tudni mi hova kerül, egy költözés nem kottyan meg nekem. 5 és fél napunk volt, hogy nulláról a doboz nélküli, teljes beköltözés állapotáig eljussunk. Ez sikerült is. Igaz közben kicsit lepukkantam. Az effektív költözés napján, a költöztetőket lázasan vártam a lecsupaszított lakásunk közlekedőjében. Ritka alkalmak egyike volt, hogy nem beszélgettem senkivel, kerestem egy kieső sarkot a lakásban és a már szétszedett kanapé, kifordított, benejlonozott karfáján gubbasztva merengtem, miért is ez a lakás az, amiért könnyeket ejtek?
Mert bizony mindenkinek van egy első lakása. A kedves, amiért megfogadjuk, ha nyerünk a lottón, visszavásároljuk, amiért ha nem is esik útba, de egy kis kitérőt teszünk, csak hogy újra azon a járdán sétálhassunk, láthassuk azt az erkélyt, elmehessünk az előtt a kapu előtt. Van az az otthon, ahova az igaz szerelem köt, ahová az első sikerek kötnek, ahová az első igazi boldogság, az első szépséges karácsony, anyák napja, az első gyerekkacaj, ahová az első szeretlek anya mondat köt. Bizony. És ha mindez koncentráltak egy helyhez köt, akkor még nehezebb az egész.
Szóval csak kerülgettek a költöztetők, míg végül csak a karfa maradt velem. Miután minden átköltözött az új lakásban, én is, robotként pakoltam és az első perctől mindent át akartam építeni, csak hogy olyan legyen, mint eddig. Este még visszamentem megsimogatni és könnyel áztatni a falakat. Megsimogattam, megölelgettem őket és esküszöm, mintha finom tapintásukkal ők is búcsúztak volna.
9 hét telt el és már mondhatom, itt ülök az új otthonunkban! Színválasztásban szándékosan bátor voltam, kifejezetten harsány; „ezt neked új lakás! Lásd kivel van dolgod!!”- gondolhattam?? - esküszöm, mintha kitoloncoltak volna minket az imádott fészekből és áthurcoltak volna minket valami világvégére.
Na de a kezdeti rémek, és szobasarok számolgatás után, nekikezdtem az apróbb részletek kidolgozásának is: terveztem, festettem- mázoltam, fúrtam-faragtam és lett lámpa gombokkal díszítve, dohányzó asztal, naná hogy ágyrácsból, játék konyha hokedliből és még szék ülőkéket is kárpitoztam.
De mindennel jövök, csak az ecset esne már ki a kezemből és lenne több időm írni.
Szép napot,
Borsaborsa

További ötletekért klikk ide!

komment komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek