27. máj

Tuningold fel a teraszt a nyárra

BorsaBox

A képzeltbeli raklapmentő oldalon így írnának róla:

'Ezt a rozoga, törött, útszélre kidobott raklapot egy budapesti forgalmas út mentén találták meg lelkes raklapmentők. Hazavitték, ahol a gondos ápolásnak köszönhetően ma már jó színben, szerető környezetben tölti napjait. Befogadói minden nap azon igyekeznek, hogy napjait felvirágoztassák...'

Szegény kis raklap. Hát nem egy szívet szorongató történet ez? A lényeg viszont, hogy minden sora igaz: hulladék anyagból új született. Tuningold fel a teraszt újrahasznosított virágtartóval!

Valóban így mentettem meg az enyészettől: megláttam, felnyaláboltam (a gyerek, a roller, a kiló kenyér mellé) és hazavittem. Otthon aztán, amikor lett egy kis időm, méretre szabtam. Az átalakításkor még azzal a, mondhatni gyerek fűrésszel dolgoztam, amit a képen látsz a kezemben: nem tudom eldönteni, hogy ez önkínzás vagy csak szimplán az 'ez van, ezzel dolgozunk' szituból fakadt a vele való munka, mindenesetre másnak feltűnt az igény egy jobb kéziszerszámra, így a férjemtől kaptam egy kicsit nagyobbacska, immáron valóban fűrészszámba menő darabot :)

A szomszédok legnagyobb örömére a negyedik emeleti teraszunkon összekalapáltam a kiálló léceket, lefűrészeltem (ugye még a 'játék fűrésszel') a felesleget, majd a nyáron beújított csiszológéppel átcsiszoltam az egészet.

Itt épp egy étkezőasztal lapját csiszolom át a nyáron

Visított a gép, ahogy hajtotta a csiszolópapírt, így mikor munka végeztével lekapcsoltam, a jól ismert forgalmas utcazaj ellenére síri csönd állt be. Az autók, amik általában hosszú sorban várakoznak, hogy tovább jussanak, most megálltak. A sofőrök kiszálltak. A szembeszomszédok mind a teraszon álltak és mint zombis filmekben, mind engem néztek elszánt dühvel arcukon. Én sután feltettem csiszológépet tartó kezemet a magasban és csak annyit tudtam kérdezni: hangos volt? Na ekkor a védőszemüveg párája elillant, így a rémkép is eloszlott. Lenéztem és az autók ugyan úgy mentek, mint mindig, de tény a néni, aki nincs nap hogy ne a konyhában keccsöljön a sütő előtt, leskelődve a függöny résén át kidugta köténykés pocakját megbizonyosodva arról, hogy jól hallotta-e azt, amit hallott.

Hát most már tényleg rám férne egy fészer, ahol senki rántott hús sütögetését nem zavarom meg…..

A raklap felfüggesztéséhez az uram lyukat fúrt a falba: Tipli+ hosszú csavar került bele, majd ráakasztottam az immáron virágtartóvá avanzsált raklapot.

A virágok, meglévő kampók segítségével illetve kampós cserepekkel lettek felfüggesztve.

A terasz fala is kapott egy frissítést. A meglévő fáradt és merő por, kosz sárga falat átfestettem a Héra kültéri homlokzatfestékével. A munkához persze ekkor is akadt segítségem :)